header complet 1200

PRIMARIA PECICA  * Str. 2; Nr. 150, oraş Pecica, judeţul Arad, Cod poştal: 317235 * Telefon: +40(0)257.468.323, +40(0)755.086.778 * Fax: +40(0)257/468633 * E-mail: primaria@pecica.ro

Pécska az Aradi Síkságon, a Maros jobb partján helyezkedik el. Földrajzi helyezete nagyon előnyös, hiszen áthalad rajta az E68-es nemzetközi út és mindössze 23 kilométere fekszik a megyeszékhely Aradtól és 25 kilométerre Nagylaktól. Pécska, a környék egyik legrégebbi helyisége, 2004-ben városi rangot kapott.

 

Területe felszínét tekintve, egy elnyúló síkság. Geológia szempontból, Pécska a Pannóniai – medence keleti részén terül el közel a Zaránd hegységhez. Ebből adódóan mélytalaji összetétele nagyon bonyolult.

Domborzata, összességében síkság (alföld) jellegű és szerves részét képezi a Nyugati -Síkságnak avagy a Bánát – Kőrösi síkságnak. Határai északon a Fehér-Kőrös síksága míg délen a Temes síksága , keleten a Zaránd hegység és a Lippai dombhát nyugati völgye.

Pécska területe, domborzati szempontból, a lősz síkságok és a fiatalkorú üledékes síkságok jellemzőit hordozza magán, úgy talajszerkezeti mint geomorfológiai szempontból. A terület keleti és északkeleti része valójában egy medence amelyet elhagyott folyam ágyak, vízárkok  és a mocsarak kiismerhetetlen labirintusai jellemeztek. Mindezt a múltban a folyók alakították ki de ezek fokozatosan feltöltődtek, eltüntek. Ezek mellett homok és lősz hátságok, erdős területek, szóval napsütötte sztyeppe jellegű füves területek is voltak. Ezek együtt erdős-sztyepp jelleget kölcsönöztek a tájnak. Az ember megjelenését megelőzően, tájképileg ez volt az utolsó természetes jellege a tájnak. Ez a magyarázata annak, hogy nehéz nyomonkövetni a domborzati formák egymásmellettiségét, mivel nagyon kicsi a szintkülömbség (1-2 m). Kivételt képez ez alól a terület nyugati része ahol a lőszös hátság és az árterület között nagy a szintkülömbség (kb. 10 m) és a hátság elég meredek, helyenként 50%-os lejtéssel nyúlik bele az ártérbe.

A város a kontinensen – Európában, Románia nyugati részén helyezkedik el, a Tisza síkságon belül a Makó – Pécska alacsony síkságon, és közepesen mérsékelt kontinentális (szárazföldi) éghajlattal rendelkezik. Ebben a földrajzi egységben az éghajlat óceáni befolyás alatt áll (az Atlanti óceáni ciklonok és anticiklonok hatása miatt amelyek csapadékot szállítanak), de a délnyugati területeken meleget szállító mediterrán (Földközi tengeri) hatás érvényesűl. A Kárpátok magasságának és gerincvonalának köszönhetően a hideg levegő nem tud, vagy csak fékezett formában tud ide behatolni, ezért a téli hónapok aránylag enyhék (január átlaghőmérséklete – 1,5 Celsius fok). Az év nagyrészében azonban sok a napsütés ez a síkterületeken sok hőenergiát közvetít a talajnak és a vizeknek (síkterületeken évente az 1 cm²-re jutó hőenergia értéke eléri az évi 110 – 120 ezer cal.). A mérsékelt kontinentális éghajlat eredményeként Pécskán a sokévi hőmérsékleti átlag 10,8  °C, a hideg fagyos napok száma átlagosan 60 – 115 között mozog évente. A tavaszi fagyok gyakoriak márciusban, április 10 -15 között (fagyosszentek), illetve nagyon ritkán május 10-20 között. Az első fagyos, deres, zúzmarás napok október hónap vége fele jelentkeznek. Vannak azonban kivételek is, így példáúl: a legkésőbbi fagyot 1952 május 20-án, míg a legkorábbit 1939 szeptember 29 –én jegyezték fel.

Pécska és környéke a nyugati szél az Austrul, valamint az északnyugati és az északi szelek befolyása alatt áll. Az Austrul egy viszonylag száraz, meleg szél és a jelenléte a magyarázat a nyári hónapok magas hőmérsékletére.

A Pécska környéki erdők (Nagy Erdő, Hada és Gheduş) valamint  a Maros mentén húzódó ligeterdő védik a helyiséget déli és délkeleti irányból és segítik az éghajlat mérsékelt jellegének megőrzését azáltal, hogy csökkentik a szelek sebességét vonzák a csapadékot adó felhőket és hosszabb ideig megtartják a havat.

 

Pécskán és környékén az évi csapadék átlag  588 mm/m². A legcsapadékosabb hónapok – a sokévi átlag szerint május és június, míg a legcspadékszegényebb január és február.

Évente 15 – 20 nap van amikor havazik, és a hó átlagosan 30 napig marad meg évente.

Pécska területét kelet – nyugat irányában érinti a Maros. Itt a folyónak alsó szakasz jellege van. Jellemző rá a lassú folyás és sok kanyargás. Átlagos vízhozama 120 m³/ sec. de áradásokkor pl. 1975 júliusi áradáskor a vízhozam elérte a 2080 cm³/sec. értéket.

A fentiekből kitűnik, hogy Pécska környékének természeti adottságai (domborzat, éghajlat, vízháztartás, talaj stb.) előnyösen befolyásolták a növény és álltavilág fejlődését.

A domborzat változatossága lehetővé tette a külömböző típusú élőhelyek (vízi, szárazföldi, erdei stb.) kialakulását, amelyeket jellegzetes növénytársulások és állatcsoportosulások népesítenek be. A vizes élőhelyek (álló vagy lappangó vizek, folyóvizek) növénytársulásaiban vízigényes növényfajok honosak. A nyílt víztükört uraljáka lebegő hínárok pl.: rucaköröm, közönséges rence, békalencse stb., de jelen vannak az ajzathoz gyöktörzsel vagy gyökérrel rögzülő de a vízfelszínen uszó fajok mint pl.: a fehér tündér rózsa, sárga tavirózsa, stb. Nem hiányoznak az alámerült fajok sem, mint pl.: a kolokán.

A szárazföldi élőhelyeket szárazságtűrő, főleg lágyszárú növények népesítik be és jellegzetes színpompás növénytakarót képeznek. A kimondottan sztyeppe típusú  élőhelyeken hírmondóként fennmaradt még a TAVASZI HÉRIS.

Az erdőket fás és lágyszárú növények társulása alkotja. A lombkorona szint alatt a cserje és gyepszint jó életkörülményeket biztosít sok gerinctelen és gerinces állat számára.

Pécska környékének növénytakarójában 758 faj a magasabbrendű növények 100 családjába tartozik. A 758 fajból vadontermő 618 faj míg 167 faj termesztett.

A növényvilághoz hasonlóan az állatvilág is nagyon gazdag és változatos. A gerinctelen állatokat (kagylók, csigák, rákok, pókok, rovarok) 138 faj, míg a gerinces állatokat halak, kétéltűek, hüllők, madarak, emlősök) 248 faj képviseli. A fajokban nagyon gazdag a halfauna 32 faj és a madárfauna 172 faj.

Az állatok meghódítottak minden életteret: földalatti pl.: vakondok, vízi pl.: halak, vízi kétéltűek, vízi madarak, vízi emlősök, szárazföldi, légi.

A külömböző életterekhez az állatok jellegzetes módon alkalmazkodtak, a vízieknek úszóberendezéseik vannak, a légieknél kialakult a szárny (rovarok, lepkék, madarak, denevér). A szárazföldiek a környezethez (rejtő) színekkel pl.: leveli béka, zöld gyík, sikló kígyó, fürj stb., vagy a tárgyak alakjának útánzásával (pl.: imádkozó sáska) alkalmazkodtak.

Sok mediterrán hatású színpompás tollazatú madár is megtalálható a vidéken. Ilyenek: a jégmadár, méhész madár, a kékcsóka, a búbosbanka, de nagyon tetszetős színeik vannak a cinkeféléknek (kékcinke, széncinke stb.) a tengelicek vagy a sárgarigó stb.

 

TÖRTÉNELMI ADATOK

 A helyiségünk és a benne élő társadalom fejlődésében négy különböző részt különíthetünk el amelyeket a környéken levő helyiségek nevének vizsgálatokor is felfedezhetünk.

Az első szakaszban időrendi sorrend szerint a XI-XIII-ik századokra tehető, amikor a falusi közösségek amelyeket előre megalapítottak, a leigázástól kezdenek szenvedni. Akárcsak Románia más területein is, ezt az időszakot helységek neveinek dokumentumjai által lehet alátámasztani. Ezeket csak később kezdik el hivatalosítani.

 

A második szakasz a XIV-XV-ik századra tehető, amelyet a nagybirtokosságok megalapítása és megszervezése jellemez. Ebben az időszakban a dokumentumokban sokkal több helységnév jelenik meg, amelyek hiavatalos nevekké váltak. Nagyon sok közűlük a magyar királyi kancellária által lettek megalkotva, ezeket törvények által foglalták írásba, amelyek kiváltságok és adományok Magyarország királyaitól.

Pécska is elszenvedte ezeket a folyamatokat, és a helyiség neve a „Petc”-ből ami 1335-ben jelenik meg a Vatikán egyik iratában, később „Pesc” 1421-ben, majd „Pecha” 1517-ben, míg végül el nem éri a „Petska” nevet 1657-ben.

A harmadik szakasz a XVI-XVIII-ik századokra tehető, amikor a középkori nevekhez hozzácsatolódnak azok a nevek amelyek a nagybírtokos iratokban jelennek meg: készletek, telekkönyvek, dézsma nyílvántartások, a robot, stb.

A negyedik szakasz átfedi a Habszburg időszakot (XVIII-XIX-ik század), amikoris hivatali érdek jelenik meg a helyiségek román nyelvű elnevezésére.

A dokumentációs anyag egyrészről a törvények által szabályozott társadalmi jelentések által, másrészt az állami köztistviselőség birokratizálása által keletkezett. Most jelennek meg a hivatalos feltételek a lakosság összeírására, a klérus és a hívők besorolása, az első telekkönyvek. A mi helyiségünk esetében megalakul a helyiség nevének románosítása a „Pecica” mint népi elnevezés, együtt a magyar és a szerb névvel.

Összefoglalva a helyiség nevének evolúcióját a következő nevekkel találkozunk:

Pechk, Petk, Peczky, Petzka, Peczkes, Pecske, Becskes, Pecska, Becica, Pécska, Magyarpécska şi Ráczpécska, Ópecska, Román Pecska, Pécica, Rovine.

A Karlovitzi béke megkötése után, 1669-ben, Erdély a Habszburg birodalom fennhatósága alá kerül. A Maros fólyómedre lessz a határ Ausztria és Törökország között, Pécska pedig egy határmenti központtá válik. A katonai határ védelmének és őrségének érdekében a hatóságok ide hozzák a szerb határőröket. Pécska egy kapitányság központja lessz amelyhez 15 helyiség tartozik.

1752-ben Pécska demilitarizálva lessz a habszburg birodalom határainak kitágítása miatt. A román parasztok akik határőrök voltak, jobbágyoká lesznek. A terület újrabenépesítésének érdekében, 1753-ban magyar telepeseket hoznak Heves vármegyéből, 1753-1757 között pedig az első szlovák családokat is letelepítik.

Területi – adminisztratív szempontból, 1750-ben, Mária Terézia parancsára, Pécska térségét Aradhoz lett csatolták, 1752-ben pedig, az egész régió, beleértve Pécskát is, beolvasztották az osztrákok által úgynevezett „Új Szerbia”-ba.

Az osztrák-török háborúk a XVIII-ik században nyomot hagynak ezeken a területeken is. Az 1769-es osztrák-török háború alatt, Pécskán létezett egy a katonásgnak fenttartott gabona raktár illetve egy másik raktár a takarmánynövényeknek, valamint az osztrák harci Tanács néha napján pécskán tartotta a gyűléseit, ahol folyamatosan állomásozott egy „Dragoni”-nak nevezett román lovasság.

Ugyanerre a korra tehető a helyiség két adminisztratív részre osztása: Magyar Pécska és Román Pécska amelyek 1837-ben és 1846-ban saját pecséteket is kapnak.

Pécska mint katonai központként a Hora felkelés idején is működött, amikor több lovassági rend is itt koncentrálódott és amelyeket később továbbküldték őket a Nyugati Hegyekben lévő felkelés leverésére.

1907-ben, a szocialisták propagandájának felerősödésének következtében, Pécskán meglakul Gheorghe Dragoş, Iancu Taşcă és Dima Taşcă vezetése alatt egy mezőgazdasági munkások szindikátusa.

1918 novemberében, Pécskán kitör egy népfelkelés amelyen 400-500 román, magyar, szlovák és szerb paraszt vesz részt. Ezek megtámadják a polgármesteri hivatalt, a közjegyzői hivatalt, az üzlethelyiségeket és a gabonaraktárakat. A felkelést egy Aradra küldött polgárőrségi század veri le.

                                    

KÖZIGAZGATÁS

Pécska, mint Arad megye egyik legrégebbi települése, 2004-ben vált várossá. A város területe 23 717 hektár, ennek jelentős hányada megművelhető terület, illetve erdő. A helyiség polgármesteri közé tartoznak:  Sărăndan Radu (1990 - 1992), Iobb Viorel (1992 - 1996), Munăreanţ Ioan (1996 - 2000), Cionca Iustin (2000 - 2008), Antal Péter (2008 november – 2009 március, 2009 áprilisa-2012, 2012-jelenleg).

Pécska város testvérvárosi kapcsolatban van Belgium fővárosának, Brüsszelnek, a 19 kerülete közül az egyikkel Wolluwe Saint Pierre-rel. Wolluwe Saint Pierre lakóterületnek nagyjából 45.000 lakosa van és 10 perc távolságra fekszik Brüsszel központjától. 2006-ban egy pécskai küldötség részt vett a Tervuren Sugárút Tradicionális Ünnepségén, és a pécskaik által felállított stand nagy érdeklődést kapott a belgák részéről.

Pécska úgyszintén testvérvárosi kapcsolatban van a magyarországi Battonya várossal, amely közvetlenűl a román-magyar határmentén terül el, 6 kilóméterre Tornyától. A pécskai és a battonyai közigazgatások közösen részt vesznek egy az E.U. által támogatott pályázatban, amely a hatékony mezőgazdaságot ösztönzi.

Ennél több, hogy a két város hatóságai, ugyancsak egy E.U. támogatás által, megpróbálják helyreállítani a két helyiség közötti vasúthálózatot.

 

NÉPESSÉG

 A legutóbbi népszámlálás adatai szerint, amelyet 2002-ben készült, Pécska lakossága 13.011 főből áll.

Az etnikai összetétele a következő: románok - 7407; magyarok - 4251; rromák - 1094; németek - 34; ukránok - 47; szerbek - 83; szlovákok - 78; bolgárok - 7; csehek - 2; székelyek - 1.

A vallási felosztás a következő: ortodox – 7648; római – katolikus – 4575; pünkösdisták – 531; reformátusok – 222; baptisták – 200; görög-katolikusok – 55; adventisták – 23; evangélista – 13; az evangálium szerinti keresztények – 11; régi vallás szerinti keresztények – 10, neoprotenstánsok – 3.

 

GAZDASÁG

 Hosszú ideig, Pécska lakosságának nagyrésze a mezőgazdaságban dolgozott azonban a mesterségeket sem felejthetjük el. Az 1752-es feljegyzésekben, Pécskán 5 különböző mesterségre lehet rálelni: bőrdíszműves, varga, molnár, szabó. A mesterségek nagy iramban elkezdtek fejlődni a XIX-ik században, a napóleoni háborúk alatt, amikor szinte az összes mesterember kimondottan a katonaságnak dolgozott. A mesterségek fejlődése vezetett a céhek megalakulásához, a legjobban megrendezett céhek pedig Szentannán és Pécskán voltak.

Ennek a jelenségnek köszönhetően, Pécskán megrendezésre kerülnek a külömböző vásárok, három havonta kettő, illetve évente kétszer megrendezésre került a „cselédek vására”. Ezeken a vásárokon alkalmaztak, köttek munkaszerződéseket, főként, szóbelit. Ez a két vásár a Román Pécskán került megrendezésre.

1863 - ban pécskai mezőgazdaságot nagy csapás éri, hiszen egy rovarfaj elpusztította a telyes gabonatermést, a takarmánynövényeket termő földeket és az álltokat.

1867-től kezdődik meg ismét egy gazdasági fellendülés. Ez az elkövetkezendő években folyamatosan növekszik, a befektetési bankoknak köszönhetően; mezőgazdasági területek ingatlanpiacának liberalizálása (Pécskán még nyilvános árverést is rendeztek hiszen nagyobb volt a kereslet mint az ajánlat); a mezőgazdasági termelés megnövekedése; az új technológiák megjelenése és bevezetése; cséplőgép és a gőzzel hajtott malom.

Ebben a kontextusban, 1886-ban megalakul az „Ipari Szövetség”. 1889-ben alakul meg Pécskán a Takarékpénztár, illetve 1894-ben megjelenik a „Cenădana” bank egyik fiókja.

A gazdasági fejlődés szükségessé tette egy malom építését és így 1901-ben megépül a Gizzela nagy malom. 1902-ben lekövezik a legfontosabb útvonalat a központtól a vasútállomásig. 1903-ban megépűl a „Kis Malom”, amelyik 1912-ben napraforgó olaj előállításához szükséges felszerelést is kap. 1904-ben bevezetik az áramszolgáltatást a fő utcára és 1911-ben megfurják a megyar részen a két ártézi kutat.

 

                        Románpécska                       Magyarpécska

 

Kadaszteri holdban kifelyezett szántóföldek

                        22456                                      15195

                                                                                                                                         

 A gazdaságban foglalkoztatott személyek:

 

                                               Románpécska                       Magyarpécska

 

Mezőgazdaság és kertészet             2494                                        1921

 

Mezőgazdasághoz kapcsolódó

iparágak                                             17                                            15

 

Ipari és szolgáltatási

 karakterű ágak                                 390                                          593

 

Kereskedelem                                    93                                            138

Szállítás                                              35                                            26

Önfoglalkoztatók                               72                                            104

Rendfentartás                                      3                                              8

Napszámos                                        368                                          126

Othoni cselédek                                 115                                          128

 

 

Pécskának mint városnak, Romániában egyedi kezdeményezése volt, egy ipari zóna létrehozása olasz cégek segítségével, 18 ha területen, a magyar – román határ mentén, azzal a céllal hogy magyarországi munkaerőt vonzon át hozzánk. A pályázat négy részre van felosztva: egy úgynevezett üzleti inkubátor, amelyet az E.U. finanszíroz; szakmai továbképző intézmény, TIR-eknek terminál és az ipari zóna.

Jelenleg Pécskán fafeldolgozással, tejfeldolgozással, textiliparral, cipészeti árúval, autó iparban, fémfeldolgozással, pékárúval, kőolajkitermeléssel és mezőgazdasággal foglalkozó cékek vannak.

Pécska hírnevet szerzett magának Romániában a „Pécskai Kenyér”-rel, amelyről azt m,ondják hogy egy hűvös szobában tárolva még hét nap után is olyan mintha friss lenne. Máskülönben minden évben, augusztus hónapban, létezik egy a pécskai kenyérnek szánt ünnep, „Az Újkenyér Ünnepe”. Hogy ezt a terméket megvédjék és folytonosságát megtartsák a Pécskai Kenyér, együtt más aradi és az ország területén előállított termékkel, védett termékké lessz nyílvánítva.

 

OKTATÁS

Kezdetben, az iskolai tevékenység az egyház fennhatósága alatt zajlott, a tanárok nagyrésze pedig pap volt. 1753-ban Pécskán megalakul az első román nyelvű iskola, majd 1791-ben az első négy osztályban 30 diák tanult folyamatosan, amelyből 2 lány volt. Mindezek ellenére még nagyon sok iskolázatlan gyermek volt, 400 főt elérve azoknak a száma akiknek a kora megfelelő volt az iskoláztatásra, illetve az épületkről amelyekben a tanítás folyt a következőket mondhatjuk el:

                                   

                  - 1775-ben egy iskola helyiség lett építve egyetlen egy osztályal, ott ahol ma az 1463-as számú ház fekszik.

                    - I. Ardelean tanító az 1878-1879-es iskolai év katalógusának fedőlapjára azt írta hogy 1834-ben egy új román nyelvű iskola jött létre, két osztályteremmel, iskola amelynek neve „A városi iskola”. Egy újabb iskola az ortodox paróhia épületében jön létre a „Muştra” nevezetű lakónegyedben, az 1017-es házszám alatt „Kinti iskola” névvel.

 

1823-ban már 70 tanuló volt beiratkozva az iskolába, valamint a XIX-ik század második felétől, a pécskai román iskola egy komoly átalakuláson megy keresztül, úgy, hogy Nicolae Prohab helyettesítője, az energikus I. Ardelean tanárúrnál 1852-ben 200 diák volt beiratkozva, így a „A városi iskola” megnyitja a második osztályt, Gh. Ghelbeş lévén a tanító. 

 

1956-ban megalakul a líceumi tanítás is. Az iskola elnevezése több formát is öltött, úgy ahogy ez a kor irataiból is kiderül: 1962 február 12-én a Pécska Néptanácsa által kibocsájtot egyik irat alapján az iskola neve 1. Sz. Általános Iskola, az 1962 május 27-ei szándéknyilatkozat szerint az Általános Vegyes Iskola név szerepel.

A Bánát Tartomány Néptanácsa által kibocsájtott 23898/ 1967.06.07, a Tartományi  Végrehajtó Bizottság mellett lévő felülvizsgáló és jóváhagyó bizottság rendelete szerint, a líceum megkapja, a román iskola egykori jeles tanára után a Gheorghe Lazăr nevet. A pécskai  „Gheorghe Lazăr” Líceum 1977-ig működik, amikor megszűnik, és a Pécska 1. Sz I-X osztályos iskolává alakul át. A forradalom után, 1990-ben újraalakula a Középiskola magyar-román osztályal, reál-humán profillal.

A líceum 1994-ben kapja vissza a „Gheorghe Lazăr” nevet és középiskola gyanánt működik reál (matematika-fizika) – humán profillal, majd 1999-ben a reál szakból matematika-informatika szak alakul ki.  A román tanügyi reform következtében jött az ötlet hogy a líceumot „Gheorghe Lazăr” Iskola Csoport-tá alakítsák át, elméleti – matematika – informatika és humán ággá, egy szakmai osztályt az iskolai tanrendszerhez hozzácsatolva, amelynek profilja a fa-kikészítése és feldolgozás.

 

HITÉLET

A település egyházi élete az első lakosokkal, a románokkal kezdődik. A VII-ik és a VIII-ik század körül a Tisza és a Kárpátok közötti teljes régió keresztények által lakott terület volt, oláhok és egy kevés szlávok akiknek a papsága a Konstantinápolyi Patriarhátushoz tartoztak és XI-ik századnak majdnem a feléjig a „Mureşeană Vár”(a mai Csanád) -ban volt az ortdox püspök székhelye. A hagyomány szerint a mi vidékünkről misszionáriusoknak és szerzeteseknek lettek elküldve Konstantinápolyba és Vidinbe, akik megalapították az templomokat és kolostorokat, az elsők között a pécskai templomot is, akarcsák két kolostort, egyik ezek közül „Popin” faluban (a papok faluja), a falu keleti részén helyezkedik el.

A templomot fából építették, a Maros gátján túl nagyjából 10 méterre, és egy nagyjából 2 méter széles árok vett körül, hogy az áradás ne ártson neki. A Szent Lakás úgy lett összetákolva a szerb határőröknek akik a határt védték a tötököktől.

A románok régi Temploma is a mai római – katólikus templom közelében volt, a Bolyos család volt házának a belterületén, istentiszteleti hely volt a románoknak és a szerbeknek akiket Pécskára telepítettek be a XVII-ik század vége felé, 1695-ben.

Pero Seghedinatz féle felkelés után, főleg az 1753-1765-ös évek után 420 magyar család lett Pécskára betelepítve, a volt magyarrész község (Rovine) termékeny földjeire, a románokat és a szerbeket kényszerítve hogy a helyiség keleti felére költözzenek, az elnyomás következtében. A románok és a szerbek régi temploma le lett rombolva hogy a jelenlegi római-katólikus templomnak legyen hely, amelyet 1755-ben építettek meg.

Azon románok és kevés szerbek közössége akik a községben maradtak a nagyszabású kivándorlás után Oroszországba és Bánátba, 1774-ben egy új templomot építettek téglából azon a helyen ahol ma is megtalálható.

Az 1903-1950-es évek között Pécska székesegyház volt 15 plébános részére. Egy egyházi feljegyzésben, 1760-ból, megemlítik a Szt. Miklósnak szánt Templomot, amelyet kevéssel 1690 után építettek és amelyet az aradi Ioanichie Martinovici  püspök szentelt fel.

1774-ben egy újabb ortodox templomot építenek a szerbek, románok és a görögök, a Három Szent Főpap tiszteletére, a jelenlegi Román Ortodox templom helyén. Ez a templom 100 éven keresztűl közösen lett használva a román és a szerb ortodoxok által, egészen 1874-ig, amikoris a főpapság ketté válik. Ekkor alakult meg a különálló szerb ortodox egyház Pécskán, nagyjából 300 lélekkel. Ugyanabban az évben, a pécskai szerb keresztények megépítették a jelenleg is meglévő templomukat Szent Mucenic Gheorghe tiszteletére.

A jelenlegi templom, amelynek méretei szerények és nem rendelkezik különösebb építészeti értékkel, hiszen azért lett építve hogy a pécskai kis szerb hittközösségeket szolgálja.

A középkorból nem maradtak iratok a paróhiát illetően. A helyi iratok elpusztultak. Csak távoli archívumokban fenmaradt iratok léteznek. A legtöbb paróhiáról csak azt lehet tudni hogy a pápai kilenced és tized gyűjtésekor léteztek. A Római archívumokban tartottak meg iratokat a nagyobb templomokról, püspökségekről, kolostorokról, a paróhiák viszont nem rendelkeztek olyan problémákkal amiért a távoli intézményekkel kerültek volna kapcsolatba.

1421-ben, Zsigmond király adományozta a helyiséget a csanádi püspökségnek, megerősítve annak jogtulajdonát. A püspök megtartotta a tulajdonát 1552-ig, amely évben a püspőkség nagyrésze török kézre került.

A középkorban Pécska több papot is adott a római-katólikus egyháznak: János Pécski, 1369-ben volt aradi kanonok, illetve Máté Pécski pedig az aradi káptalan tagja volt 1516-1517-ben.

A török megszállás megszüntette a pécskai paróhiát, több nagyobb templomot is leromboltak, akárcska mindegyik kolostort.